Lehet-e anyagi problémák hátterében transzgenerációs mintázat és tudunk-e vele valamit kezdeni családállításon?
A rövid válasz: igen.
Az őseinktől nagyon sok dolgot öröklünk, nemcsak fizikai síkon, hanem egyéb módon is. Rengeteg viselkedési mintát, érzést, gondolatot, hitrendszert átveszünk. Ezek egy részének tudatában is vagyunk. Például fel tudjuk idézni, hogy a nagymama azt tanította, a vendéget mindig meg kell kínálni, ezért mi is kényszeresen ezt tesszük, akár olyan szintig, hogy rosszul érezzük magunkat, ha egy váratlanul betoppanó vendéget nem tudunk megkínálni. Ezekkel az ismert reakciókkal könnyebb dolgunk van, mert megvizsgálhatjuk, hogy jó-e nekünk, ha továbbra is a tanult minta szerint viselkedünk, és ha nem, akkor változtatunk.
A hiedelmekkel, amiket „örököltünk”, már sokszor nehezebb dolgunk van, mert lehet, hogy nem tudatosítottuk magunkban.
A pénzzel kapcsolatban majdnem mindannyian nagyon sok családi hitrendszert kaptunk nevelkedésünk során.
Ha igyekszünk, jó néhányat fülön tudunk csípni ezekből. (Pl. előbb a munka, aztán a pihenés; a pénzért keményen meg kell dolgozni; nem fán terem a pénz; a pénz minden rossz forrása; stb.) Ha már felfedeztük, akkor ezekkel is tudunk dolgozni. Akár átalakíthatjuk, ha nem szolgálja az érdekeinket.
Nagyon sok esetben azonban nemcsak a pénzzel kapcsolatos negatív hitrendszerek, hanem traumatikus események is találhatók a pénzügyi gondok hátterében. Például a háború során és az utána következő években sok család elvesztette a vagyonát, házát, földjeit. Ezeket a tragédiákat őseink sokszor képtelenek voltak feldolgozni. Magukba (vagy néha alkoholba) fojtották az érzéseiket. A feldolgozatlan traumák azonban energetikailag lenyomatot képeznek a családi rendszerben, és később valamelyik leszármazottnál gondot okozhatnak. Vagy másképp fogalmazva, ott van az anyagi veszteség a közös családi tudattalanban, amihez az egyéni tudattalanunk is kapcsolódik. A lélek szintjén azt mondjuk, ebben a családban mindenki elveszítette a vagyonát, én a családhoz tartozom, tehát én is elveszítem. Vagy nem is gyűjtök, hogy ne kelljen elveszítenem. (Korábban írtam, hogy ezen a szinten nem a logika az elsődleges, a léleknek az összetartozás fontosabb lehet, mint az egyéni boldogság.)
Voltak olyan eseteim is, amikor nem anyagi veszteséget találtunk az állítás során a pénzügyi gondok hátterében, hanem másfajta veszteséget (gyermek elvesztése, ill. szerelmi partner halála). Ezeknél az eseteknél maga a veszteség megélésének traumája ragadt bent a rendszerben. Rengetegféle gyökérok húzódhat meg az anyagi problémák hátterében.
Egyik korábbi cikkemben bemutattam saját példámat, hogyan hatott anyagi helyzetünkre a nagyszüleim kitelepítése. (Ha érdekel, itt olvashatod)
Egyik kliensem súlyos anyagi problémákkal küzdött, a házukat majdnem elárverezték, mert nem tudták fizetni a hiteltörlesztést. Az állítás során arra jutottunk, hogy az anyai nagyszülőknél kell keresni a probléma gyökerét. Kiderült, hogy a nagyszülőknek leégett a házuk és bent maradt egyik kisgyermekük, aki meghalt a tűzben. Ez duplán traumatikus esemény, nem csoda, hogy lenyomatot hagyott a családi tudattalanban. Ezzel az érzelmi örökséggel kellett szembenézni, elfogadni a veszteséget, a fájdalmat, és elengedni az ismétlés tudattalan kényszerét. Az állítás után pár hónappal előkerült egy távoli rokon, akinek a segítségével ki tudtak lábalni a bajból.
Őseink feloldatlan traumái, nehézségei tovább áramolhatnak hozzánk, így mi hordozhatjuk azokat, de akár le is tehetjük, nem kell, hogy a jövőben újra ismételjük a problémát.
A családállítás módszere egyrészt meg tudja mutatni, ha őseinktől átvett érzelmi csomagot cipelünk, másrészt a segítségével ezt a terhet le is tudjuk rakni.
Mi történik a családállításon? Az egész családnak el kell jönni?
Nem kell az egész családnak jelen lennie. Általában csak az az egy személy jön el a családból, aki szeretne valamely problémájára megoldást találni. (A család többi tagjának nem kell tudnia róla).
Aki álltást kér, négyszemközt röviden elmondja az állításvezetőnek mivel szeretne foglalkozni (a témát a csoport nem tudja). Együtt kiválasztjuk a jelenlévők közül a segítőket, ők képviselik a családtagokat. A képviselők elhelyezkednek a helyiségben, és mozgással jelzik testi érzeteiket, vagy beszámolnak róla. Ezek alapján tudunk elindulni az adott probléma forrásának felfedezésében, majd a lehetséges megoldások is meg tudnak mutatkozni a térben. Akkor is működik, ha nem tudunk semmilyen információt a családunk érintett tagjairól, vagy az őket ért traumákról.
Ha szeretnéd a módszert megtapasztalni, várlak szeretettel a következő családállításon.