„Önmagunk megismerése kaland, amely váratlan messzeségekbe és mélységekbe vezet.” – írja Jung. Ennek a kalandnak elengedhetetlen része annak felfedezése, hogy őseink élete hogyan hat a saját sorsunkra, személyiségünkre. Gyökerek nélkül kiszárad a fa. Nem elvágnunk kell a gyökereinket, hanem megtanulni a megfelelő táplálékot felvenni általuk. Ehhez jó kezdet a családállítás.

A lelkünk mélyén sokkal erősebb a kötődésünk az felmenőinkhez, mint azt tudatosan gondolnánk.

Sokszor előfordul, hogy egy elődünket ért igazságtalanság hat az életünkre, akár akkor is, ha nem is tudtunk a régi eseményekről. Ilyenkor a lélek szolidaritásból azt mondja: „Te szenvedtél, szenvedek én is.” „Te nem lehettél boldog, én sem leszek az.” A lélek választásában nem a logika a döntő, hanem az összetartozás és a szeretet. A kötődést úgy fejezi ki, hogy osztozni akar az elődje sorsában.

A múltkori cikkekben bemutatásra került néhány élethelyzet, ami adódhat az elődeink sorsával való összekapcsolódásból. Nézzünk még ilyen példákat.

Sokszor a gyermek – szülő konfliktus hátterében is húzódhat meg hasonló ok. Előfordulhatott kitagadás, kirekesztés az őseink között, hiszen a régi időkben sokkal több elvárást támasztottak a szülők a gyerekekkel szemben. Ha a gyermekek nem az elfogadott minták szerint élték életüket, választottak párt vagy hivatást, akkor sokszor a család kitaszította, vagy megbélyegezte őket. Egy ilyen eset a családi rendszerben nyomot hagy, és a későbbi generáció életére hathat láthatatlan módon.

Sok fiatal házaspárnál előfordul, hogy szeretnének germeket vállalni, de nem sikerül. Ennek hátterében is húzódhat meg generációs elakadás. Például lehet, hogy valamelyik női felmenő meghalt szülés közben, és a családi tudattalanban elraktározódott egy olyan hiedelem, hogy a szülés veszélyes. Vagy egy meghalt csecsemő miatti traumát nem tudták feldolgozni, és a gyász, fájdalom lenyomata ott maradt. A régebbi időkben a szégyen érzés is gyakran összekapcsolódott a gyermekszüléssel. A házasságon kívül született gyermek miatt érzett szégyen, esetleg titkolózás is kihathat a későbbi nemzedékre.

A fentiekhez hasonló „sorsismétlések” néha elég egyértelműek, de nagyon sokszor rejtve maradnak a tudatos elme számára. A családállításon ezekre a sors összefonódásokra rá lehet látni. S az is meg tud mutatkozni, hogy mit lehet tenni egy adott helyzetben, hogy megoldást találjunk az elakadásra.

Sosem az a cél, hogy felelőst keressünk a problémánkért. A cél az, hogy rálássunk, milyen tudattalan folyamatok során jutottunk el abba az élethelyzetbe, ahol épp vagyunk, és meglássuk a kiutat belőle. Az első lépés mindig az elfogadás. Ami sokszor nehéz. De óriási felszabadulást tud hozni.

Ha az ősünk szenvedése, traumája előtt tisztelettel meghajlunk, együttérzünk vele, és elfogadjuk, hogy ez az ő sorsa, nem szükségszerűen a miénk, akkor nyílik lehetőségünk a sorsismétlésből való elszakadásra.

Amennyiben Te is tapasztaltál valamelyik életterületeden látszólag indokolatlan nehézségeket, leküzdhetetlennek tűnő akadályokat és érdekel az őseiddel való összefonódásra való rálátás, akkor csatlakozz hozzánk a következő alkalmon. Ide kattintva tudsz meg bővebbet a családállításról.