Háromgyermekes anyukaként magam is tapasztaltam, hogy a szeptemberi iskolakezdés bizony jócskán fel tudja dúlni a családi idillt. A pihenésekkel, közös nyaralásokkal tarkított, lazábban szabályozott időszakból hirtelen belecsöppeni a feladatokkal zsúfolt iskolai rendbe egyaránt kihívás a szülőnek és a gyereknek.
A szülői lét egyébként is tele van dilemmákkal, nehéz kérdésekkel, amikkel szembe kell néznünk.
De ilyenkor ősszel hatványozottan előkerülnek az iskolával kapcsolatos problémák, szorongások.
A legtöbb gyerek és szülő izgalommal várja a szeptembert.
Hisz újra kihívásoknak kell megfelelni, ami évről évre nehezebb. Könnyen lehet, hogy magasabb elvárásokkal, követelményekkel kell szembenézni. Újra bele kell rázódni a mindennapi feladatokba, ki kell alakítani a működő rutint.
Ezen az őszön persze az is nehezíti az egészet, hogy nem tudjuk mi vár ránk.
Vajon lesz-e megint online oktatás, vagy járhatnak végig iskolába?
Általában a bizonytalan helyzet csak fokozza a szorongásokat.
Mindeközben igyekszünk megfelelni minden elvárásnak. Többek között megszervezzük a napirendet, a közlekedési feladatokat, beszerezzük az elvárt könyveket, füzeteket, egyéb iskolai felszereléseket, gondoskodunk tízórairól és egyéb finomságokról, miközben a háztartási és a munkákkal kapcsolatos feladatainkat is el kell végezni.
S miközben igyekszünk mindent tökéletesen elrendezni, sajnos néha pont a lényeg veszik el. A meghitt légkör megteremtése, az együtt töltött kötetlen idő, szabad játék, őszinte beszélgetések. Pedig ezek olyan dolgok, amikbe a gyerek kapaszkodni tud a neki is nehéz, lelkileg megterhelő időszakban. Hisz még ha nem is kezd éppen új iskolát, akkor is ott van belül a szorongás, hogy mennyivel lesz nehezebb ez az év az előzőnél, milyen új elvárások, esetleg új tanárok várhatók. Ki mellé kerül a teremben, a barátokkal tud-e jó viszonyt tartani… Szóval ezernyi kérdés ott kering a fejében, akkor is, ha nem mondja. S ebben a bizonytalan időszakban nagy segítség a gyereknek, ha azt érzi, hogy otthon nyugalom van, figyelnek rá, ha akarja; kérhet segítséget, ha szüksége van rá. S nem csak most jön neki jól ez a támogató közeg, hanem később is erre tud majd építkezni. Egyre több kutatás azt az eredményt mutatja, hogy a szeretet, a biztonság, a kötődés, a szülőkkel közös boldog élmények teszik majd felnőtt korban a gyermeket érett felnőtté, aki jól tűri a stresszt, aki képes célokat kitűzni és elérni, s aki hasznos tagja lesz a társadalomnak.
Hogy lehetne megkönnyíteni a gyermek számára ezt a nehéz időszakot?
Tudom, nem könnyű megoldani a rengeteg feladat és intézni való között, de érdemes figyelni a következő pár dologra:
- Ebben a zsúfolt évkezdési időszakban – és később is – maradjon olyan idő, amit a gyerekre tudunk fordítani. Lehetőleg minden nap legyen fél – egy óra, amikor igazán odatudunk rá figyelni. (Amikor a feladatait kérjük számon, azt nem sorolnám ide.) Ha együtt reggelizik, vacsorázik a család (telefon és TV nélkül), akkor ez már jó lehetőség a beszélgetésre, s ad egy keretet a napnak, ami biztonság a gyerek számára. (Egyébként a felnőttekre is jó hatással van.)
- Legyen a gyermeknek szabadideje. Ne szóljon az egész napja az iskoláról, tanulásról, külön órákról, kötelezően elvégzendő feladatokról. Gondoljunk bele, nekünk, felnőtteknek is milyen fárasztó, ha egész nap csak tesszük a dolgunk megállás nélkül.
- A szabadideje nagyobb részét ne számítógépes játékokkal, vagy televíziózással töltse. A kisgyermekeknek sokkal jobb a közös játék szülőkkel, vagy más gyerekekkel, a nagyobbaknak meg az együtt lógás a barátokkal. Ennek érdekében célszerű a családon belül meghozni a számítógépes játékokra fordítható idő korlátozását célzó szabályokat.
- Foglalkozhasson sporttal vagy művészeti tevékenységgel. Természetesen olyannal, amit szeret csinálni, nem pedig rá lett erőltetve. A sport is és a művészeti tevékenység is rendkívül jó lehetőség a felgyülemlett stressz, feszültség feldolgozására. S a csapatsportok és a közösen végzett művészeti foglalkozások a szociális készségeket is fejlesztik.